Trébics Sándor piacképes, gyakorlatias képzést keresett, végül olyan szakmai közösségre talált, amely a HR-es karrier mellett a kutatás felé is utat nyitott számára. Az emberi erőforrás tanácsadó mesterszak egykori hallgatója a képzés gyakorlati lehetőségeiről, az oktatókkal való közös munkáról és arról mesél, hogyan jutott el a szervezetfejlesztéstől a doktori képzésig.
Miért választottad (annak idején) az ELTE emberi erőforrás tanácsadó mesterszakát?
Már az alapképzés alatt biztos voltam abban, hogy folytatni szeretném, és az is egyértelmű volt, hogy az ELTE-n. Nagyon szerettem a szociológiát és az oktatáskutatást, de mindenképp bele akartam kóstolni valami gyakorlatiasabb képzésbe. Semmit sem tudtam az emberi erőforrás tanácsadásról, de azt gondoltam, hogy piacképes végzettséget ad; ez volt talán a legerősebb motivációm. A tantervet áttanulmányozva pedig rájöttem, ott a helyem. Úgy éreztem, könnyen összhangba hozhatom a képzést az érdeklődésemmel, mert interdiszciplináris és széles perspektívát kínál.
Melyek voltak azok a témák vagy kurzusok, amelyeket a leghasznosabbnak találtál?
A kutatási érdeklődésem és a továbbtanulásom vonatkozásában az alapozó, szociálpszichológiai, közgazdaságtani, módszertani kurzusok voltak a kedvenceim – ezek álltak legközelebb a társadalomtudományi alapdiplomámhoz.
A gyakorlatban, emberi erőforrás tanácsadóként pedig leginkább a stratégiai HR-menedzsmenttel, szervezetfejlesztéssel, változásmenedzsmenttel foglalkozó kurzusokon szerzett tudást hasznosítom.
De szinte minden óráról vittem magammal olyan tudást, amelyeket akár a kutatások, akár a HR-es munkám során hasznosítok.
Milyen a szakmai közösség az ELTE PPK-n? Hogyan jellemeznéd az oktatókkal való együttműködést?
Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: nyitott. Értem ezalatt egyrészt a befogadást, hiszen az oktatók fogékonyak a hallgatók ötleteire, másrészt a motiválást, mert szabad teret adnak a véleményünknek. Számomra hatalmas pozitívum, hogy mind a tudományos munka, mind a gyakorlati HR szempontjából elismert szakemberek tanítanak. Visszagondolva a mesterképzésre úgy érzem, a tanulás inkább közös munka az oktatókkal, mint egy egyirányú, hierarchikus folyamat.
Mennyire gyakorlati a képzés?
A képzés gyakorlatiasságára garanciát jelent, hogy tanáraink tanácsadói és tudományos tapasztalattal egyaránt rendelkeznek. Többször előfordult, hogy az oktató olyan valós HR-menedzsment problémát hozott be az órára, amellyel éppen egy vállalatnál foglalkozott, így közösen gondolkodhattunk a megoldáson. Több projektben különböző munkafolyamatokat, problémákat szimuláltunk, hogy az éppen tanult modelleket a gyakorlatban is kipróbálhassuk.
Lehetőségünk volt részt venni a HVG állásbörzéjén is, ahol éles helyzetekben tesztelhettük magunkat. Rapid interjú tanácsadást tartottunk olyan embereknek, akik úgy érezték, nem találják a helyüket a munkaerőpiacon. Ezek nagyon értékes tapasztalatok voltak.
Milyen területen helyezkedtél el a diploma megszerzése után, és hogyan hasznosítod a munkádban a PPK-n megszerzett tudást?
Szeretném megerősíteni, hogy tényleg keresett diplomáról van szó. Mindegyik szaktársam elhelyezkedett a diplomaosztó idejére, bár legtöbbünk már bőven a tanulmányok alatt is dolgozott a szakmában. Én is kipróbáltam magamat a mesterképzés alatt több HR-területen. Először egy nemzetközi HR-tanácsadó vállalatnál szereztem tapasztalatot a recruitmentben, de mivel a humán oldal jobban érdekelt, hamar a szervezetfejlesztés felé fordultam. Jelenleg is ebben dolgozom a doktori képzés mellett. A PPK-n megszerzett tudást elsősorban a szemléletmódomon keresztül tudom hasznosítani:
megtanultam, hogy szervezeti kérdéseket ne csak üzleti vagy működési szempontból nézzek, hanem az egyének, csoportok álláspontjait is vegyem figyelembe.
Minden egységben érvényesülnie kell a humánfaktornak, és ez különösen fontos a szervezetfejlesztésben is. Az emberi tényező megértése nélkül ugyanis nem lehet hosszú távon működő megoldásokat kialakítani.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a kutatás felé vedd az irányt?
Megint csak az oktatóink támogatására, nyitottságára tudok hivatkozni. Mindig is vonzott a kutatás, voltak olyan témáim, amiket nagyon szívesen vizsgáltam volna, doktori képzésben azonban sosem gondolkodtam, mert őszintén szólva kevésnek éreztem magamat hozzá. Az utolsó két félévben aztán több tanárom is felhívta a figyelmemet arra, hogy egy adott téma, amelyet órán említettem nekik, kevésbé kutatott, és érdemes lenne utánajárnom. Több személyes konzultáció előzte meg a végső döntésemet. Megismerve a doktori iskola működését, konkretizálva a kutatási tervemet, mögöttem egy támogató oktatói csapattal, úgy éreztem az utolsó félévre, hogy mindenképp jelentkeznem kell.
Milyen terveid vannak a doktori fokozat megszerzése után? Hogy látod, a mesterképzés és a PhD kombinációja milyen kapukat nyit meg előtted?
Régi vágyam, hogy taníthassak. Mindig is nagyszerű tanáraim voltak, mind alapképzésen, mind mesterképzésen, de gimnáziumban és általános iskolában is szuper példák álltak előttem.
Tanárként szeretném képviselni és továbbadni azt a tudást, amit az ELTE-n szereztem, és megmutatni a hallgatóknak, hogy a társadalomtudományok mennyire fontosak és izgalmasak.
Ezen felül az is motivál, hogy hasonlóan inspiráló tanár legyek, mint akik engem oktattak. Mára szerencsére nagyon kevés idő választ el attól, hogy megtartsam az első kurzusaimat. A mesterképzés és a PhD együtt persze nem csak itt az egyetemen belül, és nem csak a kutatói pályán jelent előnyt. A későbbiekben komolyabban foglalkoznék oktatáskutatással, de a vállalati HR menedzsment, képzés és fejlesztés is érdekel.
Mit üzensz azoknak, akik most gondolkodnak az emberi erőforrás tanácsadó mesterképzésen?
Ne csak gondolkodjanak rajta, tegyék meg az első lépést! Ismerjék meg a szakot, az ELTE PPK-t, és jelentkezzenek. Egyre inkább előtérbe kerül a HR stratégiai támogató szerepe, és egyre több vállalat jön rá, hogy ez kulcsfontosságú a szervezet hosszú távú sikerességéhez.
Ráadásul az emberekkel való foglalkozás, a well-being, a képzés és fejlesztés olyan területek, amelyekben az AI nem tudja pótolni az embert.
Úgy hiszem, ez egy hosszú távon is értékes végzettség.