Miként fejleszthető a tanulói autonómia? Mennyire stabilak az olvasási profilok a gyerekeknél, és milyen szerepük van a közösségi rádióknak? Vajon érezhetünk váratlan szégyent egy falat hús miatt? Az ELTE PPK legfrissebb tanulmányai a következetes kiállástól a mindennapi etikánkig számos területet érintenek.
A következetesség kulcsfontosságú a hiteles támogatás megítélésében
Az előnyös helyzetű csoportok tagjai jelentős szerepet játszhatnak a társadalmi változások előmozdításában, ha kiállnak a hátrányos helyzetű csoportok mellett. A kutatás azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a támogatók viselkedésének következetessége a nekik tulajdonított motivációkat és a beléjük vetett bizalmat a kisebbségi csoportok tagjai körében.
Az eredmények szerint az időben következetlen szövetségvállalás kétségeket ébreszt a szövetséges csoporttagok indítékaival kapcsolatban.
Négy, az Egyesült Államokban végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a fekete amerikaiak megbízhatóbbnak és elkötelezettebbnek tartották azokat a fehér résztvevőket, akik rendszeresen jelen voltak a faji egyenlőségért szervezett tüntetéseken, mint azokat, akik csak egyszer kapcsolódtak be. Hasonlóan, az LGBTQIA+ közösség tagjai kevésbé látták belsőleg motiváltnak és megbízhatónak azokat a heteroszexuális szövetségeseket, akiknek részvétele idővel csökkent vagy rendszertelenné vált. Az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a tartós, következetes kiállás kulcsfontosságú a hitelesség és a bizalom szempontjából.
──────────────────────────────────────────────────────────────────────
Önálló tanulás fejlesztése írás- és beszédtámogatással a tanárképzésben
Az idegennyelv-tanulás egyik alappillére a tanulói autonómia, amely a felsőoktatásban különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen a hallgatóknak a tanórákon kívül is képessé kell válniuk az egyéni ismeretszerzésre. Bár az intézmények sokféle önálló tanulást segítő rendszert kínálnak, ezek hatékonysága nemcsak az erőforrásokon, hanem az oktatók ösztönző erején is múlik. A kutatás olyan (írás- és beszédkészséget javító) hallgatói tanácsadói programokat vizsgál, amelyek célja a tanulói autonómia fejlesztése és a tanárjelöltek felkészítése a tantermen kívüli tanulásra. A szerzők egy hazai egyetem írás- és beszédfejlesztő eljárásait használják esettanulmányként. A tapasztalatok szerint e programoknak kettős szerepük van: segítik a hallgatók készségeit, illetve előmozdítják a felsőoktatásban fontos reflektív szemléletet és a konzultációs pedagógiát. A tanulmány olyan modelleket vázol, amelyekkel az önálló tanulás szervesen beépíthető a tantervekbe, erősítve a hallgatói önállóságot és szakmai fejlődést. A bemutatott programok mintául szolgálnak ahhoz, miként adaptálhatók hasonló kezdeményezések más intézményekben az autonómia, a tanárképzés színvonalának növelése, valamint az élethosszig tartó tanulás támogatása érdekében.
──────────────────────────────────────────────────────────────────────
Olvasási profilok stabilitása általános iskolában
Az általános iskolás évek egyik kulcsfeladata a folyékony olvasás és a helyesírás elsajátítása. Bár a legtöbb gyermek sikeresen fejlődik ezen a területen, sokan küzdenek részleges vagy kombinált nehézségekkel. A kutatás azt vizsgálta, hogy az egy adott időpontban azonosított olvasási profilok mennyire maradnak stabilak fél vagy egy év elteltével. A felmérésben olyan gyermekek vettek részt, akik korábbi eredmények alapján kombinált vagy izolált nehézséggel vagy tipikus olvasási és helyesírási képességekkel rendelkeztek.
Azt találták, hogy az olvasási és helyesírási készségek viszonylag stabilak, de a stabilitás mértéke eltér a csoportok között. A legnagyobb állandóság a kombinált nehézségekkel küzdő gyermekeknél volt megfigyelhető, míg a tipikus fejlődésűek többsége szintén megőrizte jó teljesítményét. Ezzel szemben az izolált zavarok változékonyabbnak bizonyultak:
a gyenge olvasók egy része más csoportba került, míg a gyenge helyesírók közül sokan felzárkóztak.
Kiemelendő, hogy a javuló helyesírási szint jobb fonológiai tudatossággal társult. A tanulmány hangsúlyozza a korai készségek előrejelző szerepét és a fonológiai tudatosság jelentőségét.
──────────────────────────────────────────────────────────────────────
A közösségi rádiózás neveléselméleti értelmezése
Az állam a társadalmi közszolgáltatások révén lehetővé teszi, hogy az egyén meg tudjon felelni a modern világ legkülönbözőbb próbatételeinek, tehát a közszolgáltatások rendszere az élet minden fontos területére kiterjed. Az állam befolyása ezeken a területeken különösen erős, a kiépített intézményrendszeren keresztül, jogi szabályozással, ellenőrző és beavatkozó funkcióval látja el feladatát. Úgy tűnik, állam nélkül nem létezhet közoktatás és médiarendszer, a helyzetet azonban árnyalja és részben bonyolítja is a nem állami szereplők jelenléte az oktatási és média színtéren, legyenek ezek alternatív vagy piaci szereplők. A tanulmány a magyar médiaszíntér egy kevéssé közismert szegmensére, a közösségi rádiókra fókuszál és a helyi társadalomban betöltött szerepét tárgyalja. A kutatás nem médiaelméleti, hanem neveléselméleti irányvonalat követve kitér a lokális jellegből fakadó kihívásokra, a civil társadalmi törekvésekre és a közösségi rádiók multikulturális környezetben elfoglalt helyére.
Velics, G. (2025). A demokrácia tanulásától az aktív állampolgárságig – A közösségi rádiózás neveléselméleti értelmezése. In I. Garaczi (Ed.), Életminőség-fejlesztés, mesterséges intelligencia, identitás (pp. 153–165). Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány.
──────────────────────────────────────────────────────────────────────
Az élvezet és a szégyen határán: mit rejthet a húsevés mindennapi tapasztalata?
A húsevés a mindennapi élet egyik legtermészetesebb gyakorlatának tűnik, amelyet ritkán kísér reflexió. A felmérés pszichoanalitikus és fenomenológiai megközelítésben vizsgálja, hogy ez az evidensnek tűnő élvezet miként kapcsolódhat össze a vágy, az elhárítás és a szégyen tapasztalatával.
A modern fogyasztói kultúrában az állati test gyakran „láthatatlanná” válik: az étel elszakad attól az élőlénytől, amelyből származik. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben – egy váratlan felismerés, egy kép vagy akár egy tekintet hatására – ez a kapcsolat mégis érzékelhetővé válhat.
Ilyenkor az élvezet magától értetődősége megbillen, és megjelenhet egy nehezen megfogható affektív tapasztalat: a szégyen.
A tanulmány amellett érvel, hogy ez a tapasztalat nem pusztán zavaró érzelmi reakció, hanem annak a lehetősége is, hogy az ember új módon viszonyuljon a testhez, az élvezethez és a másik élőlényhez. Az étkezés így olyan összetett tapasztalati térként tárul fel, amelyben a mindennapi rutin és az etikai érzékenység mélyen összefonódik.