Új egyetemi tanárok a PPK-n
Bernáth László matematika - fizika szakos tanárként végzett, majd érdeklődése a pszichológia felé fordult, e tárgyból diplomát az ELTE-n, PhD-fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen szerzett. 1990 óta az ELTE oktatója. Legnagyobb hatású tudományos közleményei a párválasztást befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos eredményeit foglalják össze. A párválasztási stratégiák evolúciós pszichológiai magyarázatait kutatva pécsi kollégáival együtt kimutatta a nők és a férfiak párválasztási stratégiáinak hátterét adó evolúciós pszichológiai mechanizmusokat. Matematikai érdeklődése több kutatási témájában is meghatározó szerephez jutott. Így például nevéhez fűződik egy ismert optikai illúzió, az ún. Hermann-rács jelenség korábbi, évtizedeken át elfogadott magyarázatának kísérleti úton igazolt cáfolata, és annak bizonyítása, hogy az illúzió megjelenésének a rácsvonalak egyenessége a feltétele. Emellett számos cikke jelent meg a matematika tanításával és tanulásával kapcsolatban, különösen sokat foglalkozott a stessz és a szorongás tanulásra gyakorolt hatásával.
Munkáját az ELTE Tanácsa 1997-ben Trefort Ágoston emléklappal, az ELTE PPK 2016-ban Pro Progressio Eruditionis Díjjal ismerte el, 2018-ban pedig Pro Universitate Ezüst fokozat elismerésben részesült.
Győri János az ELTE BTK-n 1980-ban szerzett diplomát magyar-könyvtár szakon, majd a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban oktatott magyartanárként, és vezette az iskola könyvtárát is. Ezt követően 1988-ban az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában helyezkedett el, ahol magyar szakos vezetőtanárrá nevezték ki. Több mint egy évtizedes gyakorló pedagógusi tevékenységét követően az 1990-es évek elején érdeklődése a neveléstudományi kutatás felé fordult. Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot. 2005 óta az Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet munkatársa, ahol kollégáival együttműködésben először hozott létre Magyarországon olyan oktatói műhelyt, illetve képzési programot, amelynek fő profilja az oktatás kulturális dimenzióinak vizsgálata. Fő kutatási területei közé tartozik a tehetséges tanulók pedagógiája, a tehetség kibontakozásának és hasznosulásának társadalmi összetevői, a pedagógia kulturális tényezői; az árnyékoktatás jelensége, a tanárképzés és tanár-továbbképzés elméleti és gyakorlati kérdései, a tudásmenedzsment és innováció folyamatai az oktatásügyben; a tanári tudás együttműködésen alapuló, kölcsönös konstrukciós folyamatai, tanórakutatás, az irodalomtanítás elmélete és gyakorlata, valamint az európai/globális állampolgári nevelés kérdései.
2001-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógus Kutatói Pályadíját, 2009-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pro Universitate Arany fokozat elismerésben részesült, 2019-ben pedig közel négy évtizedes, kiemelkedő gyakorlóiskolai és másfél évtizedes egyetemi tehetséggondozó munkájáért, valamint a tehetségpedagógia terén végzett nemzetközileg is elismert kutatói és publikációs tevékenységéért Pro Progressio Eruditionis Díjban részesült.